1. rész

1. epizód

Mikor a két pezsgőspohár összekoccant, a nő titokzatos mosolyra húzta vérvörösre rúzsozott száját. Nem arra gondolt, amire minden bizonnyal a mellette ülő férfi gondolhatott ebben a felemelő, meghitt pillanatban, sokkal inkább a jövőre koncentrált. Túl akart már esni ezen az éjszakán. Mélybarna szemét az égre emelte, majd megsimította a ruhájában elrejtett kést. Szerette ezt a tárgyat, nyele bársonyból volt, és egy arany név volt belegravíroztatva: „Amandának!” Amandának, azaz neki. A nő felsóhajtott. Nem tudta, ki küldte neki a kést, de jó társául szolgált már jó ideje. Már percek óta agyalt, használja-e, vagy nem. „Túl kockázatos”- súgta ilyenkor egy belső hang. Talán a lelkiismerete? Nem valószínű. Amanda nem tudta mi az hogy lelkiismeret, elvégre, szerinte legalábbis, az élet egy harc, és ha valaki bánt az azért van mert te vagy gyenge…

- Ideges vagy, drágám?- búgta a férfi a hölgy fülébe, ki ettől össze sem rezzent, nem hogy megborzongott volna ahogy az úr várta.

- Finom ez a pezsgő- felelte e helyett, s észrevétlenül a bőrkanapéra csorgatta a pohár tartalmának nagy részét. Tudta, hogy sosem engedheti meg magának, hogy túl sokat igyon, hiszen ha elveszítené az uralmát maga, vagy bármi felett, az számára végzetes lenne- Iszunk még?

A férfi erre felnevetett, öblös, hangos nevetésével, majd fogta az üveget és töltött.

- Örülök, hogy elhoztál ebbe a magánszobádba…- mondta, s összehúzott szemmel csábosan méregette a férfit- Ahol minden értékedet tartod… A titkaid, a pénzed, a vágyaid- Amanda ekkor közelebb húzódott az úrhoz, aki erre csókolgatni kezdete.

Persze a nő nem társaságra vágyott, hiszen akkor nem Ruben Aurumot választotta volna, a város bankjának igazgatóját, a már legalább ötvenes éveiben járó milliomost. Valamiért mégis itt volt, s tette magát az áldozatnak. Pedig a férfi nem érdekelte, a szoba jobban. A szobában csupán egy szekrénysor, egy plazmatévé, szőnyeg, kanapé, asztalka és egy baldachinos ágy volt, de persze megtűzdelve virágokkal, előkelő festményekkel, és szobrokkal. Ó igen, a szobrok. A hölgy mosolyogva szemlélte a mellette lévő jégszobrot, ami miniben Michelangelo „A csók” című művét ábrázolta. Ennyire készült erre az estére Ruben? Ennyire akar egy nőt? Amanda gyilkos mosolyát villogtatta, ahogy eszébe jutott legtitkosabb fegyvere. Hogy nő…

 Mi lehet ebben a szobában? Nos, volt itt még valami, méghozzá az egyik szekrényben, és ez a dolog kellett Amandának, s már kész terve volt ahogy belibbent a szálloda ajtaján, arcát gondosan eltakarva egy óriási karimájú kalappal. Most azonban elbizonytalanodott. Nem szokott félni, s még ha félne sem ismerné be senkinek, amíg csak él. De most úgy érezte kelepcében van. Eljutott arra a pontra, hogy ridegen gondolkodva át kell gondolnia magában mi a terv. Nem hibázhat.

- Feszültnek tűnsz… igyál egy kicsit!- unszolta Ruben Amandát, aki erre magára erőltetett egy mosolyt.

- Tényleg mindent itt tartasz?- duruzsolta- Mindent, ami fontos neked?

- Sőt, még téged is…

Amanda kezdett ideges lenni. Nem szándékozott kapcsolatba kerülni a férfivel, de meg kellett tudnia valamit, mielőtt végrehajtja a tervét.

- És mi neked a legnagyobb értéked? Mármint rajtam kívül…- tette hozzá, hogy azt a választ kapja, amit vár.

- Nos, szerinted mi a legértékesebb bennem?- a nő sejtette mit vár az uraság, de ha nem lesz őszinte, valószínűleg sosem tudja majd kicsikarni a neki kellő információt.

- Például… ez a luxus… a pénz, de persze a sármod után…- Amanda mindig is kitűnően színészkedett, most viszont még neki is vigyáznia kellett, hogy el ne nevesse magát ettől az orbitális hazugságtól.

Feszülten figyelte, mit reagál a férfi. Végül, mivel az illető nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett maga elé, Amanda folytatta.

- Vagy az neked nem olyan nagy érték? Talán itt sem tartod?- a nő összeszűkítette szemét, hiszen a férfi reakciója romba is döntheti gondosan felépített, alaposan átgondolt tervét.

- Dehogynem- felelte diplomatikusan Ruben úr.

- És akkor azt is itt tartod?- a nő próbált minél butábbnak tűnni, mikor ezt kérdezte, igyekezett beleélni magát a naiv kislány szerepébe.

Ruben úr felkuncogott.

- Persze hogy itt tartom, de csak egy kis készpénzt…a többi a Bankban van…

Amandát hidegzuhanyként érte ez az információ. Ezek szerint kénytelen lesz a bonyolultabb B tervre támaszkodni. De ez nem lesz könnyű menet.

- És mondd csak Ruben, mennyire vagyok én fontos neked?- ennél a mondatnál igyekezett szemeit minél nagyobbra nyitni, hogy minél látványosabb, ártatlanabb tekintetet érjen el vele.

- Nagyon…- súgta neki a férfi egy csók után.

A nő csak lazán mosolygott, és igyekezett a jövőre koncentrálni.

- És Ruben… a volt feleséged… meg a fiad… gondolom rájuk hagyod összes örökséged, hiszen ők fontosabbak neked…

- Amanda- a férfi mélyen a szemébe nézett- Az a múlt. Ez a jelen, és talán a jövő…

Azt kétlem- gondolta Amanda, és gúnyos mosolyra húzta a száját.

- De igazam van… Mindent rájuk hagysz, csak azért mert ők a múlt.

A férfin látszódott, hogy most zavarban van, és nem tudja mit tegyen…

- Mit tegyek, hogy bebizonyítsam, hogy te sokkal fontosabb vagy nekem, mint ők? Mert ez így van, Amanda…

- Tényleg? Akkor mért a volt feleségedet említed a végrendeletedben? Hiszen ő annyit ártott neked… Mellettem meg minden szép, és az is marad…- Amanda közelebb bújt áldozatához.

- Hol az a végrendelet?- kérdezte önmagától Ruben úr, majd felállt, és kotorászni kezdett egy fiókban. Közben pedig szörnyen ravasznak érezte magát. Most átírom- gondolta- Aztán majd megint… Elvégre mit szólnának, ha nem a feleségem és a fiam kapnának mindent? Így majd Amanda is megnyugszik, és hajlandó lesz lazítani egy kicsit…

Ugyanebben az időben Amanda is ravasznak érezte magát. Úgy tűnik, a B terv kezd hatásos lenni- örvendezett.

- Nos?- hajolt oda a férfihez, aki körmölt.

- Amanda Caelestis-re hagyom minden vagyonom, ha meghalnék…

- Írd bele hogy bárhogyan halsz meg, mindenképpen rám- súgta a nő a fülébe.

Ruben úr megforgatta szemét, de mivel tudta hogy úgyis újat ír majd, végül is mindegynek találta mit ír most. A lényeg hogy Amandának tetsszen…

- Rendben, akkor, ha meghalnék bármely módon. A vagyonomba tartozik mindhárom luxusvillám, az autóim, a készpénzem, és a banki folyószámlám is. Továbbá minden ingóságom. Hagyatékaim senki mást nem illetnek…aláírás…Kész.

- Remek!- Amanda ujjongott. Talán, mégis beválik a terve. Már nincs is sok dolga. Csupán egy apróság…

- Most örülsz? Bebizonyítottam hogy te vagy a legfontosabb számomra…- és ekkor a férfi felkapta a nőt, és az ágyhoz cipelte.

Amanda szívből remélte hogy erre nem kerül majd sor…De ha már így alakult… A nő végigsimított a késen ami a szoknyájában elrejtve lapult, és kezével megkereste a szikszalagot is. Most, vagy soha- futott át az agyán.

Miközben csókolta Rubent, átkarolta, s a kést ügyesen elrejtette a férfi nyakába kapaszkodó kezében. Gondosan hozzásimult, majd kikeresett egy szimpatikus pontot áldozata nyakán, és a hideg pengéjű kés már a férfi nyakában állt, aki gyengén esett össze…

Lehet hogy mégsem lesz szükség a szikszalagra- gondolta a nő- elvégre ez nem nagyon fog kiabálni…

- Amanda…- rebegte Ruben- mért tetted ezt?

- Ugyan Ruben, azt hiszed ilyen férfire vágyom mint te?- ide beiktatott egy kellően gonosz kacajt- De a lényeg megvan, elvégre mindent rám hagysz…

És az úrban ebben a pillanatban tudatosult, hogy a nőnek végig ez volt a terve, mióta megismerte…

- Te… te végig csak ezt akartad…

- Nem, nem teljesen! Igazából csak egy aktatáskányi pénzt akartam, de közben jött ez az ötlet…

- Ezt… nem fogod megúszni…A fiam…majd bosszút áll rajtad Amanda Caelestis…

- Ugyan Ruben! Ha bármi miatt fel lesz háborodva az azért lesz, mert megsemmisítem a régi végrendeletedet… És nem kap semmit- Amanda itt megszánóan, de inkább gúnyosan csücsörített.

- Ne… a… régi…

- By-by Ruben!

A férfi a következő pillanatban már holtan feküdt. Amanda odaszökkent, kihúzta a kést, megfogta a régi végrendeletet és zsebregyűrte, az újat pedig berakta a fiókba. S mindezt alig egy perc leforgása alatt. Hiszen sietnie kell.

Kistáskájából kirántotta a szőke parókát, sietve felrakta, bordó elegáns estélyiét pedig lerántotta, s alatta egy fekete bőrszerkó díszelgett. Kitárta az ablakot, s elkezdett leereszkedni, mikor hallotta a kopogást.

Hirtelen rémület hatolt belé. Szobapincér?

Még gyorsabban kezdett lefelé kúszni, ablakpárkányról ablakpárkányra lépett, s az utcára érkezvén még hallotta a szobapincér sikítását. Jobb lesz, ha mielőbb elporoz innen…

Megpróbált fogni egy taxit, de még felismernék… Végül jobb terv híján berohant a közeli parkba. Idegesen nézett körül, majd elkezdett futni egy irányba… Csak rohant és rohant, amíg csak bírt. Már hallotta a szállodához közeledő mentőt és rendőrautót. Végül meglátott egy férfit, aki egy motorra támaszkodott, és telefonált.

Végre- gondolta, s felvett egy szép mosolyt, s odaállt a fickó elé, aki le is tette a telefont.

- Na, mi van szöszke?- kérdezte, Amanda pedig mosolyogni kezdett. Szóval hatásos a paróka.

- Elvinnél egy körre?

- Naná…Pattanj fel!

Amanda felült a férfi mögé, aki beindította a motort. Bődületes zajjal indult meg. Amanda hozzásimult sofőrjéhez, majd egy hirtelen mozdulattal meglökte oldalra. A motor elferdült, kisiklott, a férfi pedig oldalra kiesett. Amanda előrecsúszott az ülésen, egyenesbe hozta a járművet, s egy elégedett mosollyal elrobogott.

Hallotta még a férfi kiabálását, de csal nevetett rajta, s elindult a városba. Élvezte, ahogy hasítja a szelet, de félt, hogy leesik a paróka, s kiszabadulnak hosszú, vörös tincsei.

A városban rengeteg alak járt, éjszaka nagy volt a nyüzsgés, ezért sem szeretett a belvárosban lakni. Lefékezett egy emeletes ház előtt, s felgyalogolt lakásába. A tizedik emeleten lakott, a tetőtéren. Nem volt nagy lakás, de Amanda nem dolgozott, csupán a bűnügyből élt. Nem akart lebukni, de egyszerre hírnévre is áhítozott.

Beállt a zuhany alá, s lemosta magáról Ruben érintésének mocskát. Jó kedve volt, s elégedett volt magával, hiszen ilyen jól talán még egy profi maffia sem tudná meggyilkolni a világ egyik leggazdagabb emberét.

Mikor kijött a zuhanyból, eszébe jutott a posta. Belebújt egy köntösbe, s elindult lefelé, ám a lábtörlőben megbotlott valamiben. Felemelte a lábtörlőt, s alatta egy különös csomagocska feküdt. Gyorsan felkapta, s visszarobogott a szobába. Ott leült az ágyra, s kinyitotta. Egy apró, piros pisztoly feküdt benne, melybe az alábbi szöveg volt belegravírozva. „Amandának” Megint? Múlt héten a kés, most a pisztoly. Mintha valaki tudná mire van szüksége…

Amanda összehúzott szemmel körülnézett. Mi folyik itt?

2. epizód

Amanda fáradtan kászálódott ki az ágyból. Belelépett plüssös papucsába, és kicsoszogott a konyhába, hogy megigya kávéját, mint mindig. Megdörzsölte szemét, belekortyolt a kávéba, és… hirtelen ugrott be neki a tegnap. Minden, ami történt egyszer csak paff beugrott. Ez olyannyira meglepte, hogy a kávét, óriási sugárban köpte ki. Felkapta selyemköntösét, amit a Bella Rosa butikból lopott és erre nagyon büszke volt, és már robogott is a lift felé, hogy megleshesse a földszinten a postaládáját. Mikor belépett a liftbe, szembe találta magát egy fekete hajú, izmos bőrkabátos fazonnal. Meglepődötten húzta fel a szemöldökét, hiszen még sosem látta erre.

- Hova ilyen sietősen?- kérdezte az alak, Amanda pedig bosszúsan tapasztalta, hogy nincs nála semmilyen védekezési fegyver.

Durcásan elhúzta a száját, mintha nem is neki szóltak volna.

- Olvasta a mai újságot?- folytatta a fickó.

- Öhm… még nem…- Amanda kezdett ideges lenni, mert sürgősen tudni akarta, mit adtak le Rubenről.

- Képzelje, megölték Ruben Aurumot…

- Ó… tényleg? Nahát, mik nincsenek nem?- Amanda szokás szerint tüzesen és harciasan válaszolt, állát előreszegve.

- Valóban…- az alak elgondolkodva méregette Amandát, akinek ettől bevillant egy képtelen gondolat: ez a férfi tud valamit.

- Azt hiszem, megyek, leértem- mondta, majd mikor lépett ki a lift ajtaján, még visszafordult- Szép napot!- vágta a férfinek.

Amint Amanda kilépett a liftből az alak a telefonjához nyúlt, és tárcsázott.

- Itt Jared. Megvan a nő.

Ezt Amanda azonban már nem hallotta, hanem bosszúsan lépkedett a postaládák felé. Nem tudta ki ez az alak, de kimondottan idegesítette, hogy tudhat valamit. Kivette postaládájából az újságot, és rögtön ki is nyitotta. A címlapon állt a cikk.

Megölték a híres Ruben Aurumot!

Tegnap éjjel 24óra 16 perckor talált rá Elisha White szobalány a férfi holttestére, mikor rossz szobába nyitott be véletlenül a takarítás miatt. Ruben az ágyon feküdt, nyakánál egy erős szúrás miatt vérzett, s rövid időn belül meghalt. Elisha a következőt nyilatkozta:

„Takarítani indultam, de elég álmos voltam már, s összekevertem az emeleteket, ezért nyitottam be rossz szobába. Mikor beléptem, megláttam az ágyban fekvő férfit, még nem tűnt fel semmi, de ekkor megláttam a vértócsát, ami a földön folydogált. Felkaptam a fejem, s láttam egy fekete ruhás, vilűgos hajú nőt eltűnni az ablakban. Utána akartam futni de a halott látványától leblokkoltam, és inkább meg akartam nézni lehet-e még segíteni Ruben úron.”

A rendőrség gyilkosság gyanúját vetette fel, különösen Ruben úr vagyona miatt. Meglepő, hogy nem találtak eltűnt értékeket vagy pénzt, ezért feltételezik, hogy a tettes megijedt az ajtónyitódástól, és kirabolásra már nem maradt ideje…

A portás elmondta, hogy látta Ruben urat este 10 óra tájékán megérkezni egy hölggyel, akit nem tudott beazonosítani óriási karimájú kalapja miatt. Valószínű, hogy a gyilkosságot ez a nő követte el, a rendőrség azonban nem erősítette meg a feltételezést.

„Akárki is tette, úgy tűnik hidegvérű, tapasztalt gyilkossal van dolgunk”- nyilatkozta a rendőrszóvivő.

Amanda mosolyogva olvasta végig a cikket. Tapasztalt gyilkos… Milyen édes! Ez az Elisha azonban idegesítette. Vajon mindent elmondott, amit látott? Vagy mindent leközöl a média? Talán a rendőrség sokkal többet tud. Amanda idegesen szállt be a liftbe, és eldöntötte, hogy délelőtt kikapcsolódásból elmegy vásárolgatni egyet. Végül is hamarosan gazdag lesz, nyugodtan elszórhatja a pénzét, nem?

Amanda kedvenc plázája nagy volt, és nyüzsgő. Inkább a gazdagabbak sétálgattak itt, de a nő úgy érzete, igazán megelőlegezheti magának. Belibbent egy szalonba, és elegánsan válogatni kezdett. Egyszer csak valaki átkarolta hátulról.

- Amy, de régen láttalak!- lelkendezett egy fekete, egyenes hajú lány. Hasonlított Amandára, csak haja egyenesebb volt, és fekete, meg stílusuk tért el egy kissé egymástól. Nos igen, Amandának nem jött be a pink melírcsík, ami a leányzó hajában világított.

- Loretta, de régen láttalak! Jól nézel ki!- ölelte meg.

- Persze hogy régen láttál, hiszen három éve ültem a sitten- kuncogott, s erre a kijelentésre többen odafordultak a lányokhoz- De ezt ne itt beszéljük meg, a cicababák között…

Pár perc múlva már egy kis kávézóban ücsörögtek.

- Szóval, mért is ültél?- kezdett bele Amanda miközben cappucino-ját kavargatta.

- Nos, le voltam égve, és jött egy kis segítség, és belefolytam egy drogcsempészeti ügybe…

- Látod, mindig mondtam, hogy nem éri meg a droggal kereskedni… Alattomos egy szer.

- Nekem mondod? Nemrég voltam elvonón. Most már csak cigizek- tette hozzá nevetve Loretta- És te miből élsz?

- Hát, hol itt lopok hol ott, elvagyok igazából… Nemrég kiraboltam egy Bankot!- súgta a nő büszke mosollyal.

- Ó, nem is hallottam a médiában… Hogy hogy?

- Sok mindent eltussolnak… de ez már majdnem több mint egy éve volt… Az a pénz már elszállt- nevetett.

- Aha, és amúgy olvastad az újságot? Úgy tűnik új vetélytárs van a pályán…

- Hogy?- Amanda úgy gondolta, jobban jár, ha úgy tesz mintha nem lenne annyira képben.

- Hát aki megölte Ruben Aurumot!

- Ja, tényleg… eddig én is azt hittem hogy csak mi vagyunk pályán…

- Hát igen, de jó ideje nem tettünk semmit… hiányzik egy kissé…

- Azt mondod, raboljunk ki valamit?

- Azt- húzta gúnyos mosolyra a száját Loretta, s két szövetséges gonosz mosollyal összenézett.

Hanem egyszer csak Amanda arcára fagyott a vigyor, s döbbenten nézett Loretta háta mögé.

- Mi az?- kérdezte meglepetten Lori.

- Nézz hátra! Látod azt a férfit?

- A fekete lenyalt hajút?

- Azt.

- Mi van vele? Elég dögös…

- Ma reggel mentem le a lakásomból a lifttel, és benne volt! Mikor még sosem láttam… Mit keresett ott?

- Téged?- viccelődött Loretta- És legalább kihasználtad a helyzeted?

- Nem… Túl gyanús…

- Jaj, ne láss rémeket!

- Igazad van, Lori, kapjunk be valamit, és várjuk meg az estét.

S ekkor a két barátnő összecsapta a tenyerét.

Pár méterrel odébb a férfi ismét telefonált.

- Itt van a nő- mondta- Mit tegyek?

- Jared, Jared, türelem…- szólt egy gonoszas, mégis lebilincselő hang a telefonból.

- Értem, Lord csak már éppen elég ideje figyelem, hogy…

- Nem, nem gondolom hogy így lenne… Hagyni kell, hogy már biztonságban, vagy inkább veszélyben érezze magát, mikor lecsapsz…

- Értem főnök, de akkor kell cselekedni, mikor még friss a dolog…

- Még túl friss… Amanda neve előkerül majd, és akkor elég lesz lépni…

- Biztos?

- Nyugalom Jared, tudom mit csinálok… türelem, türelem… Addig is, van itt egy csomag, amit el kéne szállítanod!

Mikor a két lány kilépett a moziból, tanakodni kezdtek, merre legyen tovább.

- Gyere fel hozzám Lori, és szerelkezzünk fel az esti programra!- kacsintott Amanda.

- Okés, indulás!

A két barátnő fogott egy taxit, majd Amandánál készülődni kezdtek.

- Nagyon cukik ezek a fekete lopóruhák!- nevetgélt Loretta.

- Ugye? Adok én a dolgokra…

- Á, itt a sminkes láda!- kiáltotta izgatottan a vendég, s elkezdett turkálni benne.

- Ja, van egy-két cuccom…

- Ó, ez az a rúzs!

- Ja, vérvörös…

- Igazi gyilkosnős- nevetett Loretta, Amanda pedig csak zavartan mosolygott. Aranyos lánynak tartotta Loreattát, és sok mindent megcsináltak már együtt. Még tinik voltak, mikor eltették láb alól az egyik tanárt, mert rájött hogy loptak a tornaszertárból. Végül balesetként lett lezárva az ügy. De ezen a pályán nem lehet bízni senkiben…

Miután mindketten elég szexis betörőnek ítélték magukat, felültek Amanda frissen lopott motorjára, és elindultak.

Mázlijukra a pláza még nyitva volt. Igyekeztek minél észrevehetetlenebbül beslisszolni.

- Ez a paróka idegesít- igazgatta Loretta barna parókáját- habár neked rosszabb!

Amanda halványrózsaszín punk hajjal tündökölt.

- Igazi parókagyűjteményem van- magyarázta- Hogy sose legyek önmagam!

- Azért egy ismertetőjeled maradt!

- Tényleg? Mi?

- A vérvörös rúzsod… még most is az van rajtad a rózsaszín hajadhoz… Na meg, a kígyós tetoválás a bal alkarodon!

- Az neked is megvan!

- A kígyó feltekeredik a véres kardra!- suttogták együtt.

Ezt a tetoválást még akkor csináltatták mindketten amolyan jelnek, miután megölték a tanárnőt. Ez volt a gyilkosság jele, mert mint bűnt, akárcsak a tetoválást nem tudják lemosni magukról. Ez volt az elvük.

És éppen ezért Amanda új tetoválással készült, hiszen ezt a gyilkosságot sem mossa ár le a lelkéről. Most egy pezsgőspoharat tervezett, és úgy döntött meg is csináltatja még a napokban…

A lányok már jó ideje ültek a WC fülkében, mire végre megszólalt a hangosbemondó, hogy öt percen belül zárnak. A két lány összenézett. Mint a régi szép időkben.

Mikor már minden halk volt és sötét, kirúgták a fülke ajtaját, s elindultak útjukra.

Mindketten elővették pisztolyaikat.

- Amy, neked milyen stílusos fegyvered van!

- Ugye? Nem tudom kitől kaptam… Az volt rajta hogy Amandának!

- De azért működik ugye?

- Igen…

Mikor kiléptek a WC-ből, minden kihaltnak tűnt. Ahogy lépkedtek, cipőik hangosan kopogtak a márványköveken.

- Hol kezdjük?

- Ruha, vagy cipő? Cipő vagy ruha?- kérdezte gonosz mosollyal Amanda.

- Menjünk a kedvencünkbe!

- Bella Rosa!- kiáltották mindketten, jó nagy vigyorral.

Szép elegánsan odasétáltak az üzlethez.

- Hm… Én  amíg börtönben voltam, addig újult a technika…- nézegette a leeresztett rácsot Loretta.

- Én is régen raboltam ezt ki… De nem tűnik nehéznek…

Amanda odatipegett a rácshoz, és megállapította hogy ezen bizony nincsen zár.

- Biztosan az irányítópultból nyitják ki az üzleteket…-sóhajtotta.

- Akkor az a legegyszerűbb, ha…- kezdett bele Loretta.

- Megkeressük az irányítópultot?

- Ne beszélj hülyeségeket! Hát ha nekimegyünk a rácsnak!

Amanda felhúzott szemöldökkel nézte, ahogy barátnője nekirohan a rácsnak hogy szétrúgja.

Biztosan sikerül neki- gondolta, hiszem Lori nagyon edzett volt, sokat sportolt a börtönévek alatt.

Hanem mikor rángatni kezdte a rácsot, felhangzott egy hangos riasztóhang.

- A fenébe…

A két egykor profi, mára a gyakorlatból kijött nő összenézett, és egy szó volt arcukra írva: Futás!

3. epizód

Az üveg csörömpölt, ahogy Amanda kitörte. Idegesen mászott ki, és lehetőleg minél gyorsabban. Összeráncolt homlokkal nézett hátra, egyenesen barátnője kissé rémült szemébe.

- Gyerünk!- susogta Loretta.

Amanda magát nem kímélve mászott ki az ablakon, de ekkor rémülten vette észre az utcán közeledő járműket.

- Bakker!- mondta barátnőjének- Rendőrök, a fenébe is!

- Akkor siess már, ne dumálj!- torkolta le Loretta.

Amanda igyekezett észrevétlennek tűnni, és gyors, macska mozgással rejtőzött el egy bokor mögött. Loretta szintén, s olyan halkan voltak hogy hallották egymás szuszogását. „Csak semmi nesz”- gondolta Amanda- „Még megúszhatjuk”

Loretta ideges volt, mert egy dolgot biztosan tudott, hogy nem fog visszamenni a börtönbe.

A rendőrök zseblámpával pásztázták a vidéket,  a két nő pedig rezzenéstelen arccal guggolt a bokorban.

Egy fiatal rendőr egyre közelebb ért hozzájuk.

Ahogy a zseblámpája fényében látszott az arca, Loretta ijedten felnyikkant.

A rendőr zseblámpája megvilágította a bokrot, a férfi pedig széthúzta a növényt.

- Á, csak nem Loretta Alys? És kihez van még szerencsém?- susogta- Na mindegy, majd az őrsön kiderül…

Míg Loretta kikerekítette szemeit, s félve bámulta a férfit, Amanda nem vesztette el lélekjelenlétét. Előhúzta csizmájából a pisztolyt, s a rendőrre szegezte.

- Elég kiáltanom, és jönnek a többiek- figyelmeztette a zsaru bámulva a fegyvert.

- De hiába kiált, mire ideérnek halott lesz- mondta harciasan Amanda.

- Börtönbe fog kerülni…

- Maga meg szolgám lesz a másvilágon- mondta ördögi vigyorral Amanda, aki egyre jobban szorította a pisztolyt.

Miközben a két fél beszélgetett, Loretta kikúszott a bokorból, és hátulról leütötte a férfit.

- Mit kezdjünk vele?- susogta Amanda.

- Nem hagyhatjuk itt, tudja ki vagyok… És beszélni fog. Öljük meg!

- Ne!- Amanda nem félt, egészen más oka volt annak, hogy nem akarta megölni a férfit. Meg kellett tudnia valamit. Valamit, amit csak egy rendőr tudhat.

- Mért ne? Az a legbiztosabb… Félsz?

- Vigyük már…

- Hova?

- Hozzám. Nincs idő magyarázkodni- tette hozzá Loretta értetlen tekintetét látva.

A két nő megfogta az ájult férfit, és a motorhoz siettek.

- Nem fogunk felférni… Így nem megy… Amanda, te vidd a motorral a zsarut, én hazasietek…

Amanda felpattant a motorjára.

- Mindent bele!- mondta neki Loretta, majd futni kezdett a sötét utcán.

A lámpák fénye kísérteties volt, ahogy Loretta végigloholt rajtuk. Már a városközponthoz közeledett, s a lába fáradt.

Gyerünk!- mondta magának. Az utcákon szerencsére nem sok ember mászkált, így Loretta levette idegesítő parókáját. Nem ér semmit- szögezte le- Phill így is felismert.

Ó igen, Phill… Vajon Amanda mért akarja védeni? Ő már régen megölte volna, sokkal egyszerűbb lenne… És mit akar kezdeni vele? Loretta mindenesetre egy dolgot biztosan tudott: Nem megy vissza a sittre.

Ahogy elfutott a járókelők mellett, mindegyiket szemügyre vette egy pillanatra. Amikor az egyik mellett elrohant, beugrott valaki. De ki?

Villámgyorsan megtorpant, és visszafordult. Gyorsan beérte a fickót.

- Hé! Álljon meg!- kiáltotta a férfinek, aki tovább akart menni.

A férfi erre futni kezdett.

Azt már nem!- gondolta Loretta, és ő is rohant.

Az ismeretlen útvonala egy sötét sikátorba vezetett, amin végigloholva félelem fogta el Lorettát. De nem állt meg, a világért sem.

Az út zsákutca volt, s a férfi most a falnál állt, s egy pisztolyt szegezett Lorettára. A nő egy pillanat alatt előkapta az övét.

Ahogy közelebb lépett, rájött ki ez a férfi. Az, akit a plázában láttak Amandával. Erre elmosolyodott. A férfi is mosolyogni kezdett.

- Végre találkozunk!- mondta.

- Valóban… A nevem Lilian.

- Ugyanmár Loretta! Kár tagadnod… Tudom hogy ki vagy!

- De én nem tudom hogy te ki vagy!- mondta Loretta, s kezében szorosabban szorította a pisztolyt.

- A nevem Jared.

- Örvendek- nyújtotta ki kezét Loretta, de másik kezében ott lapult a fegyver.

A férfi kezet rázott vele, de ő is rászegezte a pisztolyt, majd a kezével, ami a nő kezében volt, magához húzta.

- Ha lelősz, én is lelőlek!- suttogta a fülébe.

- Nem állt szándékomban!

A férfi elengedte Lorettát, s szépen leeresztette a fegyvert.

- Mért követed Amandát?- szegezte neki a nő a kérdést.

- Többet tudok Amandáról, mint te! Egyébként, mert érdekel…

- Kit? Téged?

- Talán még engem is…

Loretta közel lépett a férfihez.

- Én sokkal nagyobb bűnöző vagyok, mint Amanda- suttogta a fülébe.

A férfi átölelte.

- Azt kétlem… De nem baj…- és csókolgatni kezdte Loretta nyakát.

Pár perc múlva a pár már a földön hevert…

Milyen nehéz ez a fickó- állapította meg Amanda, miközben a lépcsőn vonszolta fel.- Csak ne ébredj fel légyszi!- mondogatta neki, s mikor a férfi megmozdult, rögtön akkorát vágott rá, nehogy felkeljen, hogy visszhangzott a lépcsőház.

Nagy nehezen felért a lakásába, ahol lekötözte egy székre a foglyot.

Gyorsan beszaladt a fürdőbe, és belebújt egy kihívó hálóruhájába. Gyorsan hátrafésülte a haját, és újra kirúzsozta a száját vérvörösre.

Majd odalépett a rendőrhöz, és rálocsolt egy pohár vizet.

- Hol… vagyok? Ki vagy?- ébredt fel a zsaru.

- Először te mond meg- susogta Amanda, miközben beletúrt a hajába, s kihívóan végigsimított magán.

- Phill vagyok… és te?

Amanda viccesnek találta, ahogy a férfi nagy bociszemeket mereszt rá.

- Amanda…

- Hé… Te vagy a bűnöző… Engedjen el!

- Ó, máris magázódni kezdtünk?- nevetgélt a nő- Én másképp terveztem az éjszakát… Még bármi lehet ebből a vendégeskedésből, Phill… Egész kellemes is lehet… Nem gondolja?

- Engedjen el, vagy nagyon megbánja!

- Sajnálom Phill, de még szükségem lesz magára… Úgyhogy mi lenne ha tegeződnénk?

- Engedjen el!

- Hát jó, nekem nem sürgős… Jó éjt, Phill!

Amanda hullafáradt volt, úgyhogy elcsoszogott aludni.

Lesz még időm kiszedni belőle- gondolta.

Ami felébresztette Lorettát, a hideg volt. Egy koszos sikátorban feküdt… egyedül.

- Az a barom…- mondta magának, majd gyorsan felöltözött.

Fogott magának egy taxit, ami elvitte Amandához.

Idegesen szedte a lépcsőfokokat, aggódott Amanda miatt. Tudta, hogy Phill nem könnyű eset, és csak reménykedett hogy barátnője nem csinált semmi őrültséget.

Gondolta megkönnyíti egy kicsit bűntárasa dolgát, és legalább az újságot felviszi neki. Amint felvette, rögtön szemet szúrt neki az óriási cikk.

Ruben Aurum mindent szeretőjére hagy

A nemrég elhunyt Ruben Aurum végrendelete meglehetősen érdekes. Hiába élt évekig boldogan feleségével Emilyvel, mégsem hagy rá semmit. Viszonyuk az ismerősök szerint nem volt elmérgesedve, így senki nem érti, hogy az úr miért hagyott mindent szeretőjére, Amanda Caelestis-re. Szintén az ismerősök szerint Ruben nem ápolt régi kapcsolatot az említett hölggyel, sokan, köztük Ruben fia, még nem is látták az örökösnőt. Mr. Aurum fia, George Aurum a következőt nyilatkozta lapunknak: „Fel fogom keresni Amandát, és megbeszélem vele ezt a dolgot. Óriási lelki törést okozott anyunak apám döntése, nem érdemelte volna meg” Emily nem kívánt nyilatkozni, Ms. Caelestis-t pedig még nem sikerült elérnünk, így nem tudjuk hajlandó-e nyilvánosság elé állni. Mindenesetre az ügy egyre bonyolultabb.

Loretta fejében kezdett összeállni a kép. Szó sincs róla, hogy új gyilkosnő legyen a pályán. Amanda a gyilkos, ebben teljesen biztos volt. Nagyon elismerte barátnője tökéletes munkáját, és boldogan akart neki gratulálni, amikor eszébe jutott valami. Éjszaka, a magát Jarednek nevező férfi azt mondta, többet tud Amandáról, mint ő. És azt is, hogy Amanda nagyobb bűnöző… És ha tudja?

Loretta összeráncolt szemöldökkel lépett az ajtó elé, ami nyitva volt. Gyanakodva lépett be, de megkönnyebbült, mikor meglátta a lekötözött rendőrt.

- Loretta…

- Phill… Remélem Amanda megtudta tőled amit akart, mert nem szívesen látlak itt sokáig…

- Ha… elmondom, elengedsz?

- Azért, hogy aztán lecsukj?

- Meg akarsz ölni?

- Még szép- biggyesztette el sértődötten Loretta a száját.

- Nem teheted…

- Simán!

- Régebben nem ártottál volna nekem…

- Az régen volt, Phill- húzta össze a szemét Loretta- Nem bírom az árulást!

- Mégis mit tehettem volna?

- Hallgattál volna, Phill!

A férfi csóválni kezdte a fejét.

- Én felesküdtem, Loretta…

- Mégis mire? Hogy a kormány pincsikutyája leszel? Hát tessék!

- Inkább, mint hogy gyilkoljak!

- Ma bűnben élünk, Phill! És ha nem uralkodsz rajta, felemészt, és meghalsz!

- Lenne más út… nem kéne ilyennek lenned!

- Nem megyek vissza a sittre, Phill! És már nem bízom benned!

- Emlékszel a régi időkre?

- Fogd be!

- Milyen szép volt…

- Fogd be vagy lelőlek!- üvöltötte Loretta.

Ekkor Amanda szaladt ki a szobából.

- Loretta!- kiáltotta, s lefogta a lányt.

- Megölöm! Esküszöm hogy megölöm!- kiabálta tovább Loretta.

Amanda lefogta barátnőjét, és elvette tőle a fegyvert.

- Nyugodj meg…

- Hadd öljem meg, kérlek!

- Nem…

Amanda lenyomta Lorettát a kanapéra.

- Nyugodj meg…

- De te nem tudod!- kiabált rá Loretta- Nem tudod, ki ő…

- Hát mondd el! Ki?

- Egy mocsok… áruló… Hadd öljem meg!

- Mit tett?

- Miatta ültem éveket a sitten, Amy!

 

4. epizód

Amanda megsimogatta a hátát az ágyban zokogó Lorettának. Nem tudta, mit történhetett közte és a rendőr között, de azt tudta hogy tudni akarja.

- Szóval, hogy volt?- kérdezte tőle, miközben igyekezett minél kedvesebb hangot megütni.

- Mielőtt börtönben voltam nem volt komolyabb ügyem, Amy, aztán találkoztam Phillel… Olyan volt, mint én. Élvezni akarta az életet, de nem akart dolgozni, csak bulizni… Pont mint én, és ekkor kezdünk randizgatni. Hamar kiderült, hogy hasonlóan képzeljük el a dolgokat, vagy legalábbis akkor úgy tűnt. Úgy véltem hasonlít hozzám, és egyre szorosabb lett a kapcsolatunk… Aztán már csak egy akadálya volt a boldogságunknak… Nem volt pénzünk. Együtt kiraboltunk egy bankot, ráadásul sikeresen. A kamera nem rögzített semmit. A rendőrség viszont nyomozni kezdett… Minél többet tudott, kettőnkben annál jobban nőtt a feszültség, a romantikus estéket felváltották a menekülési tervek, majd a veszekedések… Phill egyre ritkábban jött haza, és sosem mondta meg hol van egész nap… Azt hittem szeretője van, hát én is szereztem egyet magamnak… De ő valahogyan rájött… Ekkor kezdett feltűnni, hogy megváltozott.. Valahogy kiszimatolta ezt is, és más lett… Lassan már szó szerint utáltuk egymást, és szakítottunk… Éppen hogy elköltözött, jött a rendőrség. Phill szemtanúként tanúskodott, persze hamisan, de ezt csak mi ketten tudtuk… Nem volt alibim, és mivel a kamerát előtte tönkretettük nem vette fel hogy két személy volt… Négy évet kaptam, Phill pedig megúszta… A mocsok! Érted? Ezért fogom megölni…

- Értem- bólintott rá Amanda- És egyet is értek… De előbb nekem meg kell tudnom valamit…

- A Ruben-es ügyről, ugye?- kérdezte vigyorogva Lori.

- Honnan tudod?- Amanda egészen megijedt.

- Ugyan már, mért hagyott volna mindent rád?

- Ezen ilyen könnyen átlátni?

- Dehogy!- nyugtatta meg barátnőjét Loretta- De én tudom.

- Azért profi vagyok, nem? Senki nem tudja, csak te meg én, meg persze Ruben…

- Amy, nekem van egy olyan érzésem hogy más is tudja…

- Te jó ég, ki?

- Az a férfi, aki mindig követett… Jared a neve.

- Honnan tudod?

- Hm… Éjjel volt vele egy kis kalandom- kacsintott Loretta.

- Nahát, elveszed a hódolóm?- kacagott Amanda.

- Bocsánat- Loretta ismét elég jó kedvű lett.

Épp meg akarta jegyezni Amanda, hogy látja az este emlékétől egészen felvidult, mikor csöngeni kezdett a telefon. A nő gyorsan odarohant és felkapta.

- Halló?- szólt bele.

- Amanda Caelestis?- kérdezte egy hang.

- Kivel beszélek?

- Itt Rupert Aurum, Ruben Aurum fia.

- Ó, üdvözlöm.

A telefonáló Amanda mögött Phill üvöltözni kezdett, hátha a telefonban meghallják.

- Segítség! Segítsenek! Elraboltak!- kiabálta.

- Öhm, mi ez a zaj a háttérben hölgyem?- kérdezte gyanakodva Rupert.

- Á, semmi csak a tévé. Mindjárt lehalkítom- mondta Amanda egy-két „segítség” kiabálás között, majd intett Lorettának, aki hozott egy, hogy stílusos legyen és filmbeillő, serpenyőt a konyhából, és akkorát ütött Phill fejére, hogy az elájult, s így egy jó időre abba hagyta a kiabálást.

- Tessék, mondja csak!- mondta Amanda a férfinek.

- Találkozni szeretnék Önnel.

- Persze, szívesen találkozom Magával…

- Akkor jöjjön el hozzám, a Corvino Stefano út 15-be, mondjuk délután négy körül.

- Ott leszek.

- Várom, viszonthallásra.

És a férfi lerakta a telefont.

- Mondd csak, Amy, miket is örököltél, te?- kérdezte mosolyogva Loretta.

- Nos, többek között egy baromi nagy luxusvillát… Tömérdek pénzt… Ilyesmiket…- sorolta Amanda, óriási vigyorral.

- És nem gondolod hogy ide jön majd a rendőrség?

- Mért jönne?
- Hát okmányok, meg miegyéb… De az a lényeg hogy nem hagyhatjuk itt Phillt.

- Új hely kell neki, értem… Neked van lakásod, Lori?

- Nos, a villám elvették, mikor a sittre kerültem, de előtte volt egy kis házam… Megkereshetjük, ha gondolod.

- Gondolom.

A két nő felöltözött, majd beadtak egy nagy adag altatót a rendőrnek, nehogy felébredjen. Felültek Amanda motorjára és elindultak.

Valaki a bokorból figyelte a két távozó nőt, s amint látta hogy elindulnak, felpattant az ő járgányára, s utánuk iramodott. Vezetés közben elővette a mobilját.

- Főnök, éppen követem- mondta a telefonba.

- Rendben- hallatszott egy vontatott hang- Az ajándékot megtalálta már?

- Még nem… De már kézbesítettem.

- Helyes, nagyon helyes.

- És, mondja főnök, mikor álljak elő az ajánlattal?

- Türelem, Jared, türelem… Még nem szagatta darabokra a sajtó Amanda Caelestist.

- Meg akarjuk várni, míg az történik?

- Ne legyél ilyen naiv, Jared! Különben nem menne bele a dologba, te is tudod…

- Nem biztos… Lehet hogy önként is…

- Ne vitatkozz Jared! Inkább meséld el, hol voltál tegnap éjszaka… Nem hiszem hogy nézted ahogy Amanda alszik… - a főnök hangja gúnyosan csengett, mint általában.

- Nos, nem igazán… Találtam még valakit… Ő is jónak tűnik.

- Neve?

- Loretta Alys.

- Ó, a drága Lory… Hát kijött a börtönből?

- Igen, de én komolyan gondolom- próbálkozott Jared.

- Ő már hibázott egyszer, Jared… Meg kell gondolnom…

- Egyszer mindenki hibázhat, nem?

- Nem! Ebben a szakmában nem engedhetünk meg hibát… Meggondolom, Jared, meggondolom.

Amandáék, egy elhagyatott lepusztult helyre értek. Csupán pár régi romos ház, egy folyó, meg egy régi híd volt a környéken.

- Tökély- mondta ördögi vigyorral Amanda.

- Tökély? Nem volt ám ez mindig ennyire ronda!- panaszkodott Loretta.

- Mindenesetre ide biztos nem jön senki…

- Az volt az én házam- mutatott a fekte hajú szépség egy lepukkadt, romos házra- A bankrablás előtt itt éltünk Phillel… Legalább nosztalgiázik egy kicsit…

- De csak te tudod elhozni, mert én vendégségben leszek Rupertnél…

- Kinél?

- Aurum fiánál.

Amanda hirtelen hátrafordult, és végigpásztázta a terepet. Összehúzta a szemét, és elővette a pisztolyát.

- Amy… Mi az?

- Nem érzed úgy, hogy valaki figyel?

- Nem tudom, mindenesetre biztos, ami biztos, húzzunk innen…

A két nő felpattant a járgányra, s a bokor mögött lapuló férfi mérgesen nézett utánuk. Kár, hogy semmit nem hallott.

Amanda megpördült egyet Loretta előtt.

- Na, így jó leszek?

- Nem rossz, határozottan nem rossz… Csinos, biztos bejön majd Rupertnek!- nevetett Loretta.

- Valóban? Igyekeztem ám! De nem hiszem hogy ez a társalgás olyan kedvezően alakulna…

- Amanda, ne feledd a legnagyobb fegyvered!

- Tudom, hogy nő vagyok- sóhajtotta a vörös hajú nő.

- És a nők mozgatják a világot!- tette hozzá kacagva Lory.

- Naná!- csapott bele kezébe Amanda.

- De ez tényleg így van! Mért pusztult el Trója? Hát Helené és Paris szerelme miatt… Ez olyan édes…

- És mért robban ki majd a 3. világháború?- kérdezte Amanda.

- Tényleg, mért?

- Hát miattam- nevetett a nő, majd végigsimított bordó koktélruháján, s felvette hozzá fehér szőrmeboleróját.

- A rúzst ne feledd!- szólt utána Loretta.

Amanda megfordult.

- Lory, sajnálom hogy rád marad a piszkos munka…

- Ugyan, semmiség- legyintett Loretta.

- De valamit ígérj meg nekem! Phill ha felébred, bármit mond, nem ölöd meg, jó?

- Rendben…

- Nem vagy túl meggyőző.

- Esküszöm… mondjuk a pink melírcsíkra a hajamban, hogy Phill bármit is mond, nem ölöm meg!

- Keresztbetett ujj nélkül?- nézett barátnőjének feltartott kezére, aki nyomban röhögőgörcsöt kapott.

- Keresztbetett ujj nélkül- bólintott nevetve.

- Köszönöm- mondta hálásan Amanda, majd kilépett az ajtón, s ekkor észrevett valamit a lábtörlő alatt. Lehajolt érte, s egy csomagocska volt. Elmosolyodott, majd kinyitotta a lépcsőn lefelé menet. A csomagban egy kis kézigránát volt, s most a csomagra volt írva: „Amandának” A nő mosolygott egyet, s zsebrevágta a gyilkos fegyvert.

A Corvino Stefano utcát csupa gazdag beképzelt sznob lakta, legalábbis Amanda véleménye szerint. A házak elegánsak voltak, látszott, hogy aki itt lakik, az az igazi elit, a nyárspolgár. Amanda nagyon megvetette a nyárspolgárokat.

- Nézzük, 15-ös- mondta magának a nő, mikor megállt a 15 számú ház előtt. Az épület sárga volt, elegáns kerítéssel, gondozott kerttel.

Minek ennek az örökség?- gondolta Amy, majd megnyomta a csengőt.

A házvezetőnő jött ki.

- Megkérdezhetem a nevét?- kérdezte barátságosan.

- Amanda Caelestis- válaszolt hűvösen.

- Erre tessék. Mr. Aurum már várta.

Amanda végigsétált a gondozott kerten.

Felrobbanthatnám- gondolta, de inkább úgy döntött megtartja későbbre ezt az örömöt.

Mikor belépett az előszobába, belepillantott a tükörbe. Vörös haja gyönyörű hullámokban omolt le a hátára, s vérvörös rúzsa szexisen ragyogott.

Tökély- gondolta.

Viszont mikor belépett a társalgónappaliba, és meglátta Rupert barátságtalan mosolyát, egyből rosszabb kedve lett.

- Üdvözlöm!- mondta hűvösen Rupert.

Na jó, nem muszáj kedvesnek lenni- gondolta Amanda- járhatsz te még úgy mint az apád…

- Szép napot, önnek is- vetette oda Amanda a férfinek.

- Azt hiszem sok megbeszélnivalónk van… Foglaljon helyet!

Amanda lezöttyent egy fotelba, és kényelmesen elhelyezkedett.

- Miről lenne szó?

- Természetesen apám örökségéről.

- Tiszta ügy.

- Leszámítva, hogy apámat meggyilkolták. És maga, Ms. Caelestis kulcsfontosságú lehet ebben a drámában.

- Értem, elvégre közel álltam az édesapjához…

- Valóban?

- Talán kételkedik?- húzta fel Amanda a szemöldökét.

- Nos, apám sosem beszélt magáról, be sem mutatta. Valóban olyan fontos lenne?

Amandának kezdett egyre ellenségesebb lenni a férfi.

- Nem tehetek róla, ha magának nem volt jó kapcsolata az apjával.

- Valóban nem. De nekem itt bűzlik valami. És ki is fogom deríteni hogy mi. Például, magának van alibije a gyilkosság idejére? Vagy nem fura, hogy apám semmit nem hagyott rám? Nos, érdekes kérdések, nemigaz?

- Ezt hagyja a rendőrségre, uram- húzta össze a szemét Amanda- Csak azért hívott ide?

- Nem teljesen…

- Akkor, mondja nyugodtan.

- Még nem kapta meg az örökséget.

- Kár tagadnom. Még nem.

- Jó ideig nem is fogja…

- Mért is nem?- a nő már kezdett ott tartani hogy behúz egyet a férfinek.

- Ó, maga nem tudja?

- Mit nem tudok?- Amanda kezdett volna pánikba esni, mikor eszébe jutott valami. A férfi minden bizonnyal figyeli a reakcióit. Csak taktikázik.

Amanda megnyugodott, és gúnyos mosolyra húzta száját.

- Szóval, mit nem tudok?

- Az örökséget csak azután kapja meg, hogy megtalálták a gyilkost…

5.epizód

Amanda ledöbbenten nézett a férfira, de aztán észbe kapott, és felvett egy nyugodt mosolyt.

- Remélem a rendőrség mielőbb utánajár az ügynek- felelte mosolyogva- Van más mondanivalója?- fűzte hozzá.

- Azt hittem tovább marad… Csak nem zaklatta fel az információ?- ahogy Rupert Aurum beszélt, Amanda kezdett azon agyalni hogyan büntesse meg a férfit.

- Csupán nem látom értelmét a maradásnak.

- Pedig még sok-sok kérdeznivalóm lenne… Amik válaszai tisztázhatják… vagy bajba sodorhatják…

- Megöljem, Mr. Aurum? Szívesen megteszem…

- Ezt mondta az apámnak is?

- Hidegvérrel megölöm, ha nem fogja be…

- Ki fogom deríteni… mi a kis titka…

- Már ha túléli…

- Ezt vehetem halálos fenyegetésnek?- a férfi kihívóan húzta fel a szemöldökét.

- A legkeményebb fajtából- vágta hozzá a nő, majd kiviharzott.

Egy számunkra ismerős alak az ablak alatt guggolt. Kis hallgatókészüléke az üvegre volt tapasztva, és elképedten hallgatta a beszélgetést. Hogy lehet ilyen amatőr valaki? –gondolta, majd folytatta a hallgatózást. Bekukkantott az ablakon.

A jól fésült Rupert mosolyogva heveredett le drága bőrkanapéjára. A szobába belépett egy szőke, gondosan felkontyozott hajú nő, egy kosztümben.

- Azt hiszem sínen vagyunk- mondta neki Rupert, miközben gondosan manikűrözött körmét nézegette.

A nő közelebb lépett a férfihez, és lekuporodott elé a földre.

- Én félek ettől a nőtől Rupert…

- Nem kell félni tőle, Sonja. Amanda Caelestis egy szánalmas bűnöző…

- Téged is féltelek tőle. Ha apádat megölte…- a Sonja nevű nő egész közel hajolt a férfihoz, aki abban a pillanatban erőből ellökte.

- Mit gondolsz, mégis?! Hogy egy piti bűnöző kifog rajtam?! - üvöltötte. 

A nő félve kuporodott össze a földön.

- J… jött… megint sz…szám..la- dadogta idegesen.

A férfi fogott egy tárgyat a közelben, ami jelen esetben egy kávéscsésze volt, és idegesen földhöz vágta.

- Fizetni kéne a hitelhalmot! És milyen könnyen menne, ha megkapnám apám örökségét!

- Van terved?- emelte fel a fejét reménykedve Sonja.

- Már végre is hajottam- mondta a férfi, és előhúzott a zsebéből egy apró kütyüt.

- Mi az?- kérdezte a nő.

Tipikus szőke- kuncogott odakint Jared, habár nem volt túl vidám.

- Mindent felvett… ahogy reagált, meg a halálos fenyegetést… És még ma elküldöm a rendőrségnek…

Az ablak alatt ülő Jared már tárcsázott is. A telefonba ennyit mondott:

- Vészhelyzet!

Amanda durrogva ült a taxiba. Bellül szinte forrt. Egy ilyen kis pitiáner alak, mint ez a Rupert, nem fogja tönkretenni a számításait. De hogyan intézhetné el?

Ekkor megcsörrent a telefonja.

- Halló?- szólt bele idegesen.

- Itt Lory, na hogy ment?

- Erről most nem tudok beszélni…- mondta a nő, majd rávicsorgott a hátraforduló taxisra.

- Gáz van?

- Kicsit… Majd elmondom, jó?- Amanda mérgesen tette le a mobilt.

A taxis vigyorogva hátrafordult.

- Csak nem szerelmi ügy?

- Dehogy!- vágta rá Amy.

- Az azt jelenti, hogy maga szingli?

- Talán érdekli?- mosolygott Amanda.

- De még mennyire!

A nő ekkor mosolyogva mászott előre, az első ülésre…

Loretta szörnyen ideges volt, ugyanis rémeset álmodott. Phill volt benne, aki azt mondogatta álmában, hogy szereti, miközben ő kínozta. A nő összerázkódott, és kicsoszogott a konyhába, hogy igyon egy kávét.

Ránézett az órára, és kétségbeesetten állapította meg, hogy már délután öt óra van, Amanda pedig még mindig nem ért haza, pedig már vagy másfél órája hogy beszéltek. Talán valami baja esett?

Éppen kávéját kavargatta, mikor megszólalt a csengő.

Biztosan Amy az!- gondolta, és felugrott, hogy kinyissa.

Hanem, mikor kinyitotta, azaz ismerős férfi állt előtte, aki legutóbbi kalandja után otthagyta az utcán.

Loretta nevetve húzta összébb köntösét.

- Bocsánatot kérni jöttél?- kérdezte reménykedve.

- Amandát keresem- szögezte le Jared.

- Hogy? Te ismered?- ráncolta a szemöldökét Lory.

- Nem érek rá csevegni!- mondta a férfi, és beljebb lépett az előszobába.

- Nem mondtam, hogy bejöhetsz!- szólt rá Loretta, de Jared mintha észre sem vette volna. Körbenézett a lakásban, aztán odaállt a nő elé.

- Hol van?- kérdezte, miközben a falhoz préselte a lányt.

- Nem tudom, engedj már el!- kezdett nyavalyogni Loretta.

- Ez most nagyon fontos ügy!

- Mondd el nekem, aztán elmondom neki!- visította a kapálózó Loretta.

- Tudni… akarom… hol… van!- Jared minden szónál szorosabban szorította a lány nyakát.

- Nem… tudom…

Mikor Jared elengedte, Loretta ájultan hullott a padlóra.

Ekkor nyitott be Amanda. Amint meglátta a dolgot, nekirontott Jarednek.

- Mit csináltál vele?- kérdezte indulatosan, és előkapta a pisztolyát.

- Nyugalom…

- Nem nyugszom meg!- visította a nő- Ki vagy, és mit akarsz?!

- Már találkoztunk.  A nevem Jared. Segíteni akarok.

- Aha, segíteni… persze…- Amanda betöltötte a fegyvert.

- Börtönbe akarsz jutni?

- Ó, azt hiszed nem merlek lelőni?- gügyögte Amanda a férfinek.

- Mint ahogy lekéselted Rubert Aurumot, igaz?

Amanda leeresztette a fegyvert.

- Honnan tudod?

- Sok mindent tudok rólad, Amanda Caelestis.

- Honnan?- Amanda újra becélozta a férfit.

- Egy Club tagja vagyok…

A nő ismét leeresztette a pisztolyt.

- … ami régóta figyel téged!- folytatta Jared, és ismét szembetalálta magát a fegyverrel.

- Mért?- kérdezte indulatosan.

- Mert szeretnénk, ha a tagja lennél.

- Én egyedül dolgozom!- jelentette ki Amanda, és egy lépéssel közelebb lépett a férfihez, nekiszegezve a pisztolyt.

- Ó, szóval egyedül… És mondd csak, egyedül hogyan fogod megakadályozni hogy börtönbe juss? Ügyes voltál Amanda, de nem eléggé! És ne hadonássz azzal a pisztollyal amit tőlünk kaptál!

- Tőletek?- a nő ismét letette a gyilkoló eszközt.

- Igen… De nincs sok időnk megoldani a problémát.

- Milyen probléma?

- Rupert felvette a beszélgetéseteket, ahogy megfenyegetted, és ez bizonyíték lehet a rendőrségnek!

Amanda teljesen elsápadt.

- De a kocsija „véletlenül” lerobbant, ezért csak holnap viszi be… Azaz…

- Ma éjjel kell ellopnom!

- Pontosan! Okos vagy te, Amanda… Ezért kellesz nekünk!

Amanda elmosolyodott.

- Nem érünk rá flörtölni, Jared… Majd legközelebb!- mosolygott.

Ekkor Loretta felébredt.

- Vigyázz Amy! Ez a fickó…- köhögte, majd felült- Még él?- csodálkozott el.

- Nem öltem meg…- magyarázta Amanda.

- Mért?

- Egyrészt, mert segít nekünk, különben meg baromi dögös.

- Hahó, itt vagyok!- szólt közbe Jared.

- Kit érdekelsz?- vetette oda neki Lory.

- Még egy ideig neheztelni fog rád…- kuncogott Amanda.

Éjjeli egykor már csendes volt a Corvino Stefano utca. Amanda nem izgult túlságosan… Vele volt Jared is, na meg Loretta, aki kikönyörögte, hogy hadd bizonyítsa be, hogy ő is méltó a tagságra. Azt is pontosan tudta, hogy mi a feladata. Világos, és egyszerű. El kell lopni a hangfelvételt.

Jared odalopakodott az ajtóhoz, majd elővett egy kulcsot, és kinyitotta.

- Van kulcsod?- suttogta Loretta.

- Dehogy, ez egy betörőkulcs… kezdő!

Loretta kinyújtotta a nyelvét Jaredre, aki viccesen oldalba bökte.

Mindhárman lélegzetvisszafojtva léptek be az elegáns előszobába.

- Milyen régiesen giccses!- fintorgott Lory, de Jared mérges pillantása elhalgattata.

- Oké, megvannak, az adóvevők?- kérdezte Jared, mire a két nő bólintott.

Amanda a nappali felé indult. Kirázta a hideg a gondolattól, hogy ki lakik itt. Nos igen, Amanda nem sok embert szeretett, de értük ölt volna… Aki közel állt a szívéhez, talán Loretta volt, ugyanis férfit sose szeretett még igazából. A nő szerint ugyanis a férfiak sokkal nagyobbnak gondolják magukat, és ezért megvetette őket.

A roppant díszes nappali után elérkezett az étkezőbe. Amanda hirtelen erős késztetést érzett arra, hogy széttörjön, vagy tönkretegyen valamit. Vagy esetleg ellopjon. Idegesen megvakarta a kezét. A kesztyű szörnyen viszketett, de nem tudott mit csinálni. Elő akart venni egy papírzsepit, amikor feltűnt neki, hogy valami a zsebében maradt. A bomba. Amanda elmosolyodott, és máris kész terv volt a fejében… Rupert Aurum, rettegj!

6.

Amanda lélegzetvisszafojtva lépkedett végig a szűk folyosón. Megszemlélte a festményeket, melyek általánosságban csendéleteket ábrázoltak. Néha bekukkantott egy-egy szekrénybe megszemlélve milyen értékek lehetnek ott, de semmit nem talált, ami megragadta volna. Mondjuk, amúgy sem akarta megérinteni Rupert Aurum tetves lim-lomjait. Ekkor, a folyosó végén megpillantotta, amit keresett. A hálószobát. Bekukkantott, s meglátta az alvó Rupertet és feleségét. Közelebb lopakodott. Amint meglátta a gyűlölt férfit, legszívesebben rögtön leszúrta volna. De végül higgadtan nézte. Később szemügyre vette a feleséget. Első megállapítása az volt, hogy rémesen ódivatú hálóinge van. Éppen meg akarta nézni a márkáját, mikor megszólalt az adóvevő.

- Amanda, itt Jared, meg van a felvétel, gyere! Vége.

Amanda megforgatta a szemét. Nem fog lemondani a bosszúról. Odasettenkedett az ágy alá. Kezében az apró gyilkológép. Beállította az időt. Egy óra múlva robban.

Tökéletes- gondola magában az asszony, és gonosz vigyorra húzta a száját.

- Amanda, gyere már! Most!- hallatszott az adóvevőből Jared ideges hangját.

- Megyek már, ne nyávogj!- mondta, majd lazán elindult a kijárat felé. Útközben még egyszer megnézegette a gazdag csecsebecséket.

- Itt is vagyok!- mondta vidáman mosolyogva, és belevigyorgott a férfi idegességtől lila arcába.

- Na végre! Mit tartott ennyi ideig?

- Ne itt vitassuk meg…- magyarázta Amy, és kisétált az ajtón.

By-by, Rupert!- suttogta magának.

Pár perc múlva már az autóban ültek.

- Szóval, hol késlekedtél?- kezdte a számonkérést Rupert, Loretta pedig egyetértően bólogatott.

- Csak körbenéztem- felelte sejtelmesen Amanda.

Lassan már reggeledett. Az autó megnyugtatóan berregett. Sokáig nem szólt senki semmit. Már csak fél óra- gondolta Amanda, mikor ránézett az órára. Gonoszasan összedörzsölte a tenyerét. Neki senki nem állhat az útjába!

Amint beértek a pici lakásba, a két nő levetette magát a kanapéra, Jared azonban megállt előttük, és szigorú képpel nézte őket.

- Van itt még valami. Addig nem lesz tiéd a vagyon, amíg nem találtak tettest. Nos, erre történetesen van egy megoldásunk, de… be kell lépnetek a bűn szektánkba.

A két nő összenézett.

Loretta mosolygott egyet, és bólintott.

- Örömmel- felelte.

- És te, Amanda?

Amanda agykerekei zakatoltak. Kell neki a vagyon, és semmi ötlete nincs. Azonban nem akar elkötelezve lenni. Ő akar a főnök lenni. De ekkor eszébe jutott, hogy ez egy jó ugródeszka lehet, és elmosolyodott.

- Természetesen igen.

A férfin látszott, hogy igencsak meglepődött.

- Akkor,- mondta- holnap elviszlek titeket a főhadiszállásra.

- Rendben, csak hadd aludjak már!- morogta Loretta, és levetett magát az ágyra.

-Au- nyögte Amanda mikor felébredt, ugyanis barátnője, Loretta belekönyökölt a hátába. Kelletlenül ült fel az ágyban.

- Milyen aranyosan alszotok!- mondta neki Jared, aki a fotelből figyelte a lányokat.

Amanda durcásan nézett rá.

- El megyek zuhanyozni…- motyogta álmosan.

- Sok dolgunk van ám ma! Például Phillt mikor látogattátok meg utoljára?

Amanda túl fáradt volt ahhoz, hogy izgulni kezdjen.

- Nem tudom!- jelentette ki nevetve.

- Na, gyerünk, nyomás zuhanyozni!

- Lusta vagyok- nyávogta Amanda- Vigyél odaaa!

Jared kacér mosollyal lépett oda a nőhöz.

- Mit parancsol királynőm?- kacagta, és letérdelt előtte.

Amynek ez titkon nagyon is imponált. Incselkedve nyújtotta ki a karját a férfi felé.

- Emelj fel!- jelentette ki határozottan, mire Jared felkapta, és körbe-körbe forgatta.

- Neeee… elég! Tegyél leeee!- visította Amanda nevetve.

Jared hirtelen megállt, és megcsókolta a nőt.

Amanda egészen elmerült ebben a csókban. Jared olyan rosszfiús, de érti a dolgát…

- Jó reggelt!- szólt egy különösen morcos hang, az ölelkező párocska pedig hirtelen megdermedt.

Amy ijedten kapta fel a fejét, és szembesült Loretta gyilkos pillantásával. Látta barátnője arcán a csalódottságot, a haragot, és a szemrehányást is. Amandának nem volt lelkiismerete, még barátnője miatt sem. Ugyan sajnálta a lányt, de nem érezte jogosnak a sértődöttséget. Elvégre az a tény, hogy Loretta egyszer átélt a férfival egy egyéjszakás kalandot, nem jelenti hogy együtt vannak. Így Jared elvileg szingli. A szingliket pedig nem ér lefoglalni.

Míg Amanda ezen gondolkodott, Jared finoman letette a földre.

- Megyek tusolni…- motyogta Amanda, és kiviharzott a szobából, ahol kínos csönd állt be.

- Öhm… Jó reggelt!- mondta barátságosan a férfi.

- Ja, látom neked már jó…- morogta bosszús hangon Lory.

- Ööö… ma el kell intéznünk Phillt…

Loretta bosszúsan bólogatott. Nem igazán érdekelte Phill. Phill nem.

Amanda éppen elmélyült a kellemes, csobogó forró vízben, amikor eszébe jutott valami. A bomba! Vajon beszámolt már róla az újság? Vajon meghalt Rupert Aurum?

A nő rögtön kiugrott a zuhany alól, belecsavarta magát egy törölközőbe, s nem foglalkozva Lorettáék furcsa pillantásaival, lerobogott a lépcsőn.

Útközben találkozott egy öreg nénivel, aki nem akart hinni a szemének, egy kopaszodó fickóval, aki csak úgy legeltette a szemét rajta, és egy kislánnyal meg az anyukájával.

- A néni meztelen! A néni meztelen!- kiabálta a kislány.

- Css! Maradj csendben…- mondta neki dühösen az anyja, s gyorsan elráncigálta.

Amy pedig végre leérkezett a postaládákhoz, és kikapta az újságot. Gyorsan a „Lapzárta- azonnali friss hírek” oldalra fordított, amin egy óriási cikket talált.

Az Aurum család második tragédiája

Az Arurum családot rövididőn belül már második tragikus csapás éri. Nemrég elhunyt Ruben Aurumnak ezúttal a fiát érte különös támadás. Bár Rupert túlélte a merényletet,

- Basszus… -morogta ennél a sornál Amanda.

felesége meghalt. A házban éjszaka ismeretlen tettes egy bombát helyezett el a pár ágya alatt. Rupert éppen kiment a mosdóba, amikor robajt hallott. A bomba robbant. Nejét az orvosok több mint egy órán át próbálták újraéleszteni- sikertelenül.

Vajon ki áll a merényletek mögött? Ki akarja kiiartani a családot? Egyelőre csak találgathatunk, de ne aggódjanak a rendőrség hamar utánajár az ügynek.

Amandát annyira letaglózta a cikk, hogy észre sem vette, hogy lehullott a törölköző. Csupán akkor tűnt fel neki, mikor egy fiatal, tizenéves srác beszólt neki, hogy „Hé, csajszi, jössz egy menetre?”

Amy bosszúsan robogott fel a lépcsőn kezében az újsággal.

- Mi volt ez a kirohanás?- kérdezte Jared, mikor felért, a nő meg válaszul kezébe nyomta a cikket.

- TE MEG VAGY HUZATVA? RÉSZEG VAGY, VAGY MI?!- üvöltötte Jared miután átfutotta a cikket- HOGY KÉPZELED, HOGY TUDTUNK ÉS BELEGYEZÉSÜNK NÉLKÜL ILYEN MAGÁNAKCIÓKAT CSINÁLSZ?!

- Kellett egy kis busszú- vonta meg a vállát Amanda- Különben meg semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok.

- Erről még tárgyalunk… Majd a főnök megmondja mi lesz… De előtte el kell intéznünk Phillt- adta ki a férfi az utasításokat.

A kis faház talán még romosabbnak tűnt, mint ezelőtt.

Loretta kelletlenül lépkedett a sáros kis úton. Semmi kedve nem volt ehhez. Igazából semmihez se. Jared hamar elvarázsolta… És csalódnia kellett. Megint.

Loretta irigyelte barátnőjét. Amanda rideg volt, kegyetlen, és a férfiak amolyan csökkentett értelmű játékszerek voltak a kezében. Szóval Amanda vérprofi volt.

Loretta meg már egyszer elbukott. És miért? Azért, mert hagyta, hogy az érzelmei irányítsák. Most már tudta, ez végzetes hiba. Ha profi akar lenni, nem hagyhatja.

A nő sóhajtva dobta hátra hosszú, kivasalt fekete haját. Ő nem vágyott világuralomra, mint Amanda. Ő csupán szerető férjet, és boldogságot akart? S hogy hogyan kötött ki végül egy maffia szövetkezetben? Egyszerű. Loretta már egész fiatal korában megtapasztalta, hogy az életben semmi nincs ingyen. A becsületes emberek szegények, és nyomorognak- gondolta.

Loretta épp olyan elveszett lány volt, mint Amy. Több mint öt testvére volt, így családja szegény is volt, és idejük sem volt a kislányra. Általános iskolában sokat csúfolták a fiatal Loryt az ócska ruhái, használt cuccai miatt. A lányka szégyellte a családját, és szégyellte önmagát. Úgy érezte, azért jutott ide, mert a szülei igazi balekok, akik hiába gürcölnek éjjel nappal. Elhatározta, hogy ő gazdag lesz, akire mindenki felnéz. Egy úrnő szeretett volna lenni. És szegény diákként nem sokáig bírta. Amint tizennégy éves lett, elköltözött. Vagyis, fogalmazzunk úgy, hogy elszökött. Nem volt hova mennie, és hamarosan kezdődik a középiskola, így a lány tudta, ha nem akar ősszel visszamenni családjához, és az új suli lúzere lenni, cselekednie kell. Jobb ötlet híján lődörgött az utcán, és megpróbált kijönni abból a kevéske pénzből, amije volt. Mikor már semmi pénze nem maradt, beült egy poros bárba, hogy eligya az utolsót. És ekkor jött a képbe Amanda. Amanda már akkor is tudta, mit akar elérni az életben, Loretta pedig szimpatikus lett neki. A két lány összebarátkozott, és Amy elvitte poros kis lakásába a lányt. Ketten terveket szövögettek, és elképzeltek egy új életet maguknak. Amanda szülei úgy tudták, a lányuk egy idegen városban, (amiben laknak) egy neves gimnáziumban tanul, így minden hónapban küldtek pénzt. Loretta azonban tudta, saját magának kell megkeresnie az igényihez szükséges pénzt. Diákként nem dolgozhatott, így jobb ötlet híján kiállt a sarokra. Az első ügyfélnél még nagyon félt, de hamar belejött „munkájába”. Így teltek el a gimnáziumi évek. Amyvel rengeteg csínyben volt részük, még egy tanárt is megöltek. Ez Lorettát kicsit furdalta is, de nem szólt. Mikor aztán véget ért a suli, lépni kellett valamit. Amanda azt mondta, valósítsák meg a világurlami terveiket, de ekkor jött Phill, Loretta pedig elköltözött Amandától, s úgy elhanyagolta barátnőjét, hogy megszűnt köztük a kapcsolat.

Loretta elmerülve emlékeiben sóhajtva nézett Amandára, aki némán lépegetett mellette. Tudta, hogy nagyon sokat köszönhet neki, és szerette is. Azonban most úgy érezte, Amy tekintettel lehetne rá. Elvégre Amandának csak játék az egész, ő viszont tényleg megbecsüli a rendes férfiakat…

Ahogy belépett a faházba, szembesült vele, hogy Phill egyre rosszabb állapotban van. Ezt mindhárman egy szempillantás alatt felmérték.

- Tenni kell vele valamit- szögezte le Jared.

- Most?- kérdezte meglepetten Loretta.

- Igen. Meg kell ölni, mert már nem bírom tovább nézni- kuncogott Amanda, de Loretta most csak megforgatta a szemét. Ez most nagyon nem esett jól neki, de lehet hogy csak azért mert még mindig haragudott barátnőjére a Jared-ügy miatt.

- És mégis hogyan?- kérdezte picit hisztis hangon.

Jared válaszként elővett egy fiolát és egy injekciós tűt.

- Méreg- magyarázta, majd gyakorlott mozdulattal megtöltötte az injekciós tűt.

Már közelített a férfi nyakához, amikor Loretta felkiáltott.

- Ne!

- Most mi van, már nem gondolhatod meg magad!- csattant fel Amanda.

- Nem, csak… hadd csináljam én!

- Hogyan?- nézett döbbenten a férfi Loryra.

- Biztos vagy benne?

- Teljesen. Én ültem miatta jópár évet a sitten, és akarom megölni.

- Hát… rendben!- mondta Jared, és Loretta kezébe adta a tűt.

Lory bizonytalanul lépett oda egykori szeretőjéhez.

- Viszlát Phill…- motyogta, majd mielőtt a férfi egy szót is szólhatott volna, beledöfte nyakába a tűt.

Hamarosan a hármas csapat már a főhadiszállás felé tartott. Phill volt, nincs. Amanda meglepődve tapasztalta, hogy Lorettát meg se hatotta az eset. Ez nagyon fura volt. Amanda ismerte barátnőjét, és tudta hogy jóval érzékenyebb, mint bárki gondolná. Azonban Phillt minden gond nélkül el tudták ásni, Loretta meg se nyikkant

- Itt volnánk!- mondta Jared.

Amanda fanyalogva húzta el a száját. Egy régi, lepukkadt raktár előtt álltak.

- Ez komoly?- kérdezte fekete hajú barátnője csalódottan.

- Ne ítéljetek elsőre!- nyugtatta meg őket a férfi.- Befelé.

Jared egy mágneskártyával kinyitotta az ajtót.

Lélegzetvisszafojtva léptek be, azonban csalódniuk kellett. A raktár, amiben a titkos helyet sejtették, valóban csak egy raktár volt. Tele lécekkel, dobozokkal, régi holmikkal.

- És most?- kérdezte bizonytalanul Loretta.

- Nyugi…

Jared ekkor végighúzta a földön egy repedésnek tűnő résben a mágneskártyát, mire kattant valami, és megpillantottak egy csapóajtót.

- Befelé, hölgyeim!

A lányok lerobogtak egy szűk lépcsőn, és egy fantasztikus csarnokba értek. A padló éjfekete márványból volt, a falak drága tapétából. Különféle giccses kanapékon sunyi kinézetű alakok ültek. Loretta többet felismert egykori börtöntársai közül. Ezek az alakok pókereztek, biliárdoztak, tévét néztek, vagy csak heverészve újságokat olvasgattak.

- Ez itt a szabadidő csarnok- magyarázta Jared, míg a két nő ámulva nézett körül.

- Loretta!- kiáltotta ekkor valaki a póker asztaltól.- Üdv köreinkben!

Loretta egy mosollyal tisztázta, hogy felismerték.

- Most nincs időnk ismerkedni!- mondta határozottan Jared.- Gyertek!

Jared bevezette őket egy ajtón, ami egy szűkebb folyosóra vezetett, majd beszálltak egy liftbe.

- Hihetetlen ez a hely!- lelkendezett Loretta.

- Ja, nem rossz…- vonta meg a vállát Amanda.

- Majd körbenézhettek, de előbb a főnökhöz kéne vinni titeket.

- Hogy? Na de… Jared! Nem tudtam, hogy ez ilyen csúcs hely! Mégsem állhatunk ilyen szakadtan a főnök elé!

- Hm… igazad van! Ez esetben, gyertek…

A két nő követte a férfit, aki egy szűk folyosó vége felé haladt. Végül megállt a 309-es szoba előtt.

- Ez az én lakosztályom- magyarázta.

- És itt hogyan találunk ruhát?- értetlenkedett Loretta.

- Majd meglátod…- morogta Jared.

Amanda eközben magában füstölgött. Idegesítette, hogy Loretta folyton beszél… Na jó, igazából az a tény idegesítette, hogy barátnője komolyan gondolja Jareddal. Nem sajátíthatja ki- gondolta. Jared nem kimondottan az övé. És nem is lesz. Túl dögös ahhoz, hogy csak az övé legyen…

A lakosztály elegáns volt, bár kissé rendetlen. Régies bútorok voltak benne, ami nagyon tetszett Amandának. Azonban meglátott valakit a kanapén.

A nő olyan volt, mint egy baba. Haja tejfőlszőke volt, és gyönyörű hullámokban omlott le a háta közepéig. Bár szeme karikás volt, arca beesett. Egy nagy fehér póló volt rajta, ami lógott tökéletes alakján. Kezében egy talpas poharat szorongatott, amiben bor volt.

Amikor meglátta a lányokat érdeklődve húzta fel a szemöldökét, majd undort tükröző fintorral mért végig rajtuk.

- Ezek meg kik?- kérdezte Jaredtől.

- Újoncok…

A nő könnyedén ledobta a poharat az asztalra, majd felpattant, és odasuhant hozzájuk.

- Mikor szedted fel őket?- a hangjában keserűség, megvetés és gúny is érződött.

- Csak átöltözni jöttek.

- Ó, persze… Vigyék csak a ruháim, nem zavar…- a hangja olyan irónikus volt, hogy nem lehetett nem észrevenni.

Jared betessékelte a lányokat egy nagy gardróbba.

- Válogassatok!- mondta kurtán.

- Ki volt ez a nőszemély?- kezdte a kérdezősködést Loretta rögtön.

- Á, ne törődjetek vele… Csak Abigael, a feleségem…